Ficam és toporzékolás

Ki hitte volna???Mert eddig bizony eszembe se jutott volna,hogy ilyen is megtörténhet.

Pénteken séta közben(valószínű),megrándult a karja Timinek.Apával és Zoltánnal sétáltak hazafelé,mi Mónikával még bementünk a Sparba.Mindketten fogták a kezét,máskor is mentünk így,főleg, hogy neki is nagyon tetszik.Annyit mondott apa,hogy hazafelé elkezdett sírni,mire mi is hazaértünk,arra már itta az almalevet.De közben is fel-felsírt.Erre bekentük az ínyét,megakartam etetni,de még mindig sirdogált.Akkor fedeztem fel,hogy a bal karját nem mozgatja.Levetkeztettem óvaosan de nem láttam semmit,csak még jobban kezdett sírni.Na ,irány a kórház.Az autóban mintha elvágták volna a sírást.Ment a duma.Mikor odaértünk már teljesen jókedve volt.Sőt,kezdte mozgatni a kezét is.Éppen ezért nem is gondoltam ,hogy nagyobb lenne a baj.Elég nyugodtan mentem be vele a dokihoz,aki meg is ismert,hisz nemrég voltunk ott és akkor is ő volt.

Kicsi tapogatozás következett,majd egy rövid csavarás és rántás a karján,nagyon halk roppanást hallottam és nagy ordítás,odabújva a nyakamhoz. Na, anyuka most már a helyén van minden.Kivert a víz és a lábamból elment az erő.Alig tudtam megkérdezni ,hogy akkor most mi van.Csak annyit értettem,hogy kificamodott az alkarja,meg ,hogy minden oké ,csak pihentetni kell.Jellemző rám,de csak ,ha Timiről van szó és baj van,annyira leblokkol az agyam,zúg még a fülem is,hogy alig tudom felfogni miről is beszél az orvos.De valahogy erre nem számítottam,eddig olyan kép élt bennem a ficamról,hogy az látszik...

Alig vártam,hogy kiérjek és leülhessek,hogy a remegés elmúljon a lábaimból,így nem is tudtam igazán értékelni a doki humorát,aki viccesen megjegyezte,hogy kész gyüjteményem lesz lassan a zárójelentésekből.Még lelkiismeretfurdalásom is van:hanyag szülőnek érzem magam,pedig minden lépésénél ott vagyunk...,de erre álmomban sem gondoltam volna!!