2011. február 21., hétfő

3 éves Tücském!!!meg ovis!!!!!

Bizony,nem is hiszem el,de 3 éves lett ma a bogárkám!!!Tegnap meg is tartottuk,nagyon boldog volt.Fényképek majd később lesznek,majd ,ha megszerzem öcsémtől,én nem értem rá nagyon képeket csinálni.Este 9kor mentek haza a vendégek,így most fáradt vagyok...meg lusta...
A másik nagy hír:MA VOLT AZ ELSŐ ÓVODAI NAPUNK!!!
Igaz,csak pár óra,de nagyon jó volt.Timikém csak kapkodta a fejét,meg félt nagyon,állandóan ellenőrizte,hogy hol vagyok.Voltunk sószobába,közben diafilmeket vetítettek.Szóval volt újdonság,meg egy néger kisfiú, aki állandóan verekedett,de ez az élet velejárója.Szegény,nehezen alkalmazkodik.Holnap már tovább maradunk, kiváncsi vagyok,mi lesz.Egyelőre döcögős,pedig nagyon készült,csak arra nem számított,szerintem ,hogy ennyi nagy gyerek is van köztük.Vagy 6-7-en mennek suliba az idén.Nem értem én sem,hogy miért nem ért rá,majd ősszel,arra már ő is többet tudna.Na,ez van......jövök hamarosan,de most megyek főzni valamit,közben, férjemből most szedhetik ki a varratokat....jaj,hm...

2011. február 10., csütörtök

Betegség!!

Ránk jár a rú,de nagyon.3 napig én haldoklottam,kekszen meg vízen éltem,még a szagokat se bírtam hányinger nélkül...Aztán Timi:először csak köhögés,tegnap már fül-orr gégészeten voltunk:begyulladt,antibiótikum.Ma meg jocó lábát műtik,igaz ezt tudtuk már pár hete.hát nem tudom mikor jelentkezem megint....

2011. február 4., péntek

Csepp-csepp...

Először is köszönöm,hogy nem felejtettetek el.Az életem "rendezése" egyelőre csak annyi,hogy sikerült befejezni a sulimat,tavaly októberben.Én lepődtem meg a legjobban a 4- es átlagon.Innen is látszik,hogy egy gyerek mennyiben megtudja változtatni az embert.Sokkal jobban félek,pl. autóban,ha gyorsabban megyünk,meg az új dolgoktól.Pedig régen milyen büszke voltam magamra,hogy milyen vagány,ügyes csaj vagyok,ha egyáltalán illik az ember lányának ilyesmit mondani magáról ;) Ehelyett most olyan lámpalázas voltam,hogy írásbeli vizsgákon,főleg az elsőn,nem tudtam a tollat fogni se remegés nélkül,igaz,ha belegondolok tudom az okát is.Nem kevés pénzbe került,egy év suli kb 250ezerbe került,tekintve anyagi helyzetünket,tudtam nem hibázhatok,csak a vizsgadíj 43ezer volt.Szóval cukrász lettem.Azt hittem ezzel a legnagyobb gond letudva,de mint kiderült,mégsem.Egy hét után sikerült elhelyezkedni,3 munkahely közül választottam ki,nem adva az elveimből,mondom nem baj ,ha kevesebb a pénz,de itt lehetett a legtöbbet tanulni.Milyen szép is az élet,gondoltam.Amig nem jött január.Rögtön lapátra is tettek.Mégcsak a szemebe se nézett,azt mondta,nem bír a cég megtartani ,mert mostmár kevesebb a rendelés.Persze ,én naív.!!!Most,hogy lejártak az ünnepek,pár hónap tudással nem igazán kellek a kutyának se.Hát 30 éves vagyok és ennyire rossz emberismerő!!Hihetetlen!!
Na,de ennyit rólam.Majdcsak lesz valahogy!
Timikém,vagy inkább Timinórám(így hívja magát),nagyot nőtt.Túlzás nélkül állíthatom,hogy párját ritkítja...Mindenben szépen fejlődött,leginkább a hisztizést fejlesztette igen magas fokra.De emellett,felfedezett más dolgokat is.Pl,hogyan tud minnél hamarabb az ujjai köré csavarni mindenkit,főleg az apját és engem.Mint ma este is.
Mondom neki :-Szedd össze a játékokat és öltözz pizsamába!
Mire ő:-Nem tudom,,anya!Fáj a lábam!
-Timi,azonnal szedd össze,mert,hanem akkor kidobom az egészet.
-Kidobod?!-elkezd sírni és bömböli:-De én szeletlek ,anya!!Ne hajagudj,de úgy szeletlek!!-és már potyognak a krokdilkönnyek.
Szóval,így állunk.Tudja,hogy mit akar.
Hónap végén meg megy oviba,mikor betölti a 3 évet,egyik nap bölcsibe,másnap már az oviba lesz.Már voltunk és nagyon tetszett neki,haza sem akart jönni.Tulajdonképp nagy szerencse,hogy ilyen ügyes.A bölcsit is megszokta,pillanatok alatt.Ha néha reggel kijelenti,hogy :-anya,nem akalok menni bőcsibe!,akkor tudom,hogy másnap már beteg lesz.mert nem létezik olyan nyavalya, amit haza ne hozna.Főleg a köhögésekkel van baj.Hamarosan folytatom,meg nekiállok pótolgatni is.puszi mindenkinek!

2011. február 3., csütörtök

Húha!!!











Nem is hiszem el....Majdnem 1 éve nem írtam,igaz némi okom is volt.Felerészben a lustaság,másrészt a káosz az életemben.Nem is probálom az elmaradt időt bepótolni,nem is tudnám,de azért bánom,hogy így elmaradtam.Mert ez jó kis emlékekkel teli iromány,amiből most kimaradt ennyi idő,nem is beszélve kis barátaimról,na...lassan bepótolgatom,amit tudok.Egyelőre bemelegítőnek pár fénykép:

Kislányunk