2009. augusztus 14., péntek

Jó hír!!!

Jönnek a sógorasszonyomék,Imoék!!Az utolsó percig nem voltam biztos benne,hogy csak elindulnak,mert Imo nincs jól.Már május óta nincs sehogy.Az én erős,talpraesett "sógericám"(így becézzük egymást) depressziós lett.Egy ideig még rosszul is kezelték,egyszerre szedettek vele két gyógyszert,amit nem szabadna egyidőbe alkalmazni :p
Milyen orvosok ezek!!!!Mi meg csodálkozunk,hogy egyre szarabbul lett...Amúgy is hihetetlen volt ez az egész,eddig azt hittem,hogy a depresszióhoz,valami nagy "ok" kell.Igaz,hogy apósom halála óta nincs jól,nem tudott aludni.Egy szülő elvesztése nem könnyü dolog!!Lehet ,kicsit önző vagyok,meg gyerekes,de nehezen tudom elfogadni,olyan ,mintha a fél lábam elvesztettem volna.Visszaakarom kapni,olyannak ,mint amilyen volt.Ritka kincs az,hogy pont a férjem családjában találtam meg a másik felemet.Az öcsém egyszer meg is jegyezte,hogy :Te Imola,pont olyan vagy,mint Ani csak más "évjáratú"! Kissé nyers volt,de annál találóbb.
Vigyáztunk is a "talált kincsre",és most mégis olyan,mintha valami kiesett volna a kincses ládikóból...
Na,mindegy ,egyelőre már annak is örülök,hogy jönnek és viszontlátom "fogadott fiamat",Norbit is!!!!

5 megjegyzés:

Beatrix írta...

Megértelek teljesen. Sajnos mi is ebben a cipőben járunk, nálunk is van a családban ilyen beteg...Csak bízni lehet benne, hogy a gyógyszerektől egyszer rendbe jönnek. Mindenesetre mielőbbi javulást kívánunk a sógornődnek! (egyébként én sem gondoltam volna, hogy ez a betegség ilyen könnyen, gyorsan kialakulhat), Vendi

Izabella:-Szabina es Julia írta...

Biztosan nagyon jol lesz ujra latni ot es vele lenni kis idot.A betegseg csak elmulik valahogy de a depresszio az eleg nehezen szerintem.Puszillunk Szabina

Hajnalka írta...

Boldog szülinapot anyának! Reméljük, hogy a sógor minél hamarabb meggyógyul, s újra a régi lesz! Örülünk, hogy az a fránya láz és hasmenés elmúlt!

sedith írta...

Személyes ismerősöm nincs is, aki depresszióban szenvedett volna. Én magam vagyok kissé hajlamos rá, Kriszta születése után át is éltem egy enyhébb formáját, de meglehet, hoyg nem is volt az. Mindenesetre, saját magamat kezeltem ki .:D Azért elhiszem, hoyg nehéz lehet, mert a családtagok sosem tudhatják, hoyg mire számítsanak. Remélem, nálatok sikerül kicsit lelket verni sógornődbe, márcsak Timi látványa is fel kellene, hoyg villanyozza. Bízom benne, hoyg visszakapod életrevaló sógoricádat (mert nálunk meg így szokás hívni.:) )

Danci és Csucsu írta...

Sajna én tudom mi a depresszió, mert tavaly nyáron engem is igencsak maga alá nyomott :( Szörnyű dolog, és nagyon nehéz kilábalni belőle! Szerencsére nekem még nem kellett gyógyszer hozzá, de nagyon a határon mozogtam már! Szóval Imónak jobbulást, mondjad neki szedje össze magát, mert állandóan gyógyszeren sem élhet! Sajna arra is rá lehet ám szokni, és onnan még nehezebb vissza az út :( Kereszttesóm is így volt, de egyszer csak titokban leállt a gyógyszerrel mert észhez kapott, de szerencsére neki sikerült!
Nagyon szorítunk hogy kilábaljon a depibő, szóval verjetek egy kis leleket belé! Na nem szó szerint azért ;)

pusza Csilla és Danci

ui: Tóth Lara Dóraék megkértek szóljunk nektek valamiért nem tudnak hozzászólást írni nektek, hiába nyomkodják a gombot :(

Kislányunk