Belevágtam???

Nem is hiszem el!!!Már pár hónapja gondolkodtam rajta,de valahogy mindig azzal hagytam félbe a dolgokat,hogy nem ,nem megyek egyelőre melózni.Már csak azért sem,mert 9-től 6-7-8-ig van a munkaidő.Ezért is fogadtam meg,hogy ,ha megtehetem valamikor ?szarok a kereskedelemre.Amellett,hogy eléggé megbecsültek,mégis egy kötekedő a főnöknőm.Nem beszélve arról,hogy még záráskor is rá kell csörögni,hogy hazamehetsz-e.Mert hazamenni csak úgy lehet,ha rendben van minden,ami sose lehetséges,mert jön az árú,ki kell pakolni,kell takarítani ,meg rendet rakni,amit a kedves vásárló széttúr,de elég ember sosincs,akárhogy is panaszkodnak az emberek a nagy munkanélküliségre.Meg sem tudnám számolni,hány munkatársam volt 5 év alatt,mihelyt meglátták,mennyit kell kevés pénzért dolgozni,rögtön leléptek.Ezen sokat gondolkoztam az elején.Hogy lehet az,ha valakinek nincs szakképesítése se,meg a kemény fizikai munkát se bírja,mennyi pénzt kellene kínálni neki,hogy megmaradjon.Biztos ,hogy nem úgy gondolkoztak,mint én.Szó,mi szó az elején nekem is kevés volt a fizetésem,de kellett a bejelentett munkahely a papírjaim miatt, ezért maradtam.Valamit valamiért.Utána,meg maradtam ,mert megemelték a fizetésem,mert kaptam kis elismerést,hogy jó munkaerő vagyok.De nem megy ez pár nap alatt.na,mindegy.
Elcsapongtam kissé.
Szóval.azon agyaltam,ahogy beütöttek kisebb-nagyobb gondok,hogy jó lenne visszamenni melózni,de Timi miatt,meg a suli miatt sem menne a dolog,mert ugyebár nem lehetek egyszerre annyi helyen.S akkor gondoltam el,mi lenne,ha csak 5-6 órára mennék vissza.De rögtön el is dobtam az ötletet,ismerve a főnöknőmet,aki ,ha tehetné 24 órát nyomatna le velem 8 órai pénzért.Így nem is léptem volna a tettek mezejére ,ha ma nem találkozom az üzletvezetővel,és csak úgy viccesen megemlítettem neki,hogy ne menjek-e vissza dolgozni.Azonnal igent mondott,mire én bedobtam,hogy csak max 2-ig melóznék.Erre is azt mondta,hogy JÓ!!!persze,előbb beszélni kell a főnökkel,hogy vajon mit szól hozzá???mert nem hivatalosan kellene,hogy a Gyed is megmaradjon,de mivel pénztáros vagyok elég veszélyes.Mondtam neki,hogy kérdezze meg,aztán akkor majd én is eldöntöm,hogy tényleg menjek.Ami elég nehéz lesz tekintve,hogy Timimtől nem tudom,hogy válok meg akár egy fél napra is.Persze,van,hogy rábízom másra is,most főleg a suli miatt is,de az a heti egy nap is elég ahhoz,hogy úgy érezzem,hogy megszakadok,úgy hiányzik.Pedig nem is mindig sír,attól függ kivel marad,de gondolom ez megváltozna,ha rendszeresen,nap,mint nap otthagyom a tesómnál.Ja,és a pénzen is kell gondolkodjak,mert a tesómnak is ki kellene fizessem a takarítás pénzét,amit persze nem kért,de nem lehetek ennyire...
Szóval,nagyot akar a szarka,elbírja a farka???
Néha azért elgondolkodom rajta,hogy miért pont én??nem ülhetek meg nyugodtan a hátsó felemen.De valami mindig hajt.Még terhesen is 35 hetesen is dolgoztam,ami nem volt könnyű,mert a 10-12 órából,7-et a pénztárgép mögött dekkoltam,a többit,meg árú kirakással,stb.Emlékszem,hogy az utolsó hetemen,pont mostam az alsó polcot le,mikor egy kedves vásárló a fejemre rakta le a kosarat ,azt hitte,hogy a fejem is polc.Akkor döntöttem el,hogy lakásvásárlás ide vagy oda,többet nem melózok,mert olyan mérges lettem,hogy majd megszültem mérgemben.Hiába,na nem szeretek emberekkel dolgozni,nem nekem való a kereskedelem,mert egyszer valakit megölök.Érdekes,hogy a kollégáimmal,1-2 kivételtől eltekintve,mindig jól kijöttem,de eladónak pocsék vagyok, ez az igazság.De a pénz miatt nem lenne rossz,csak az emberek ne lennének,hihi.A tanulásnak is ezért álltam neki újra,igaz, ezt is hamarabb kellett volna,de sosem volt erre idő.mióta a sulit befejeztem.És,ha jó a megérzésem,visszavesz a főnöknőm és tényleg visszamegyek,még ezt a 2 évet úszom meg munka nélkül.Pedig a férjem se nagyon akarja,hogy menjek,de látom rajta,hogy milyen fáradt,sokszor még vasárnap is melózik,hogy ne hiányozzon semmi.Vagy lehet csak én keresek magyarázatot arra,hogy miért is viszket nekem annyira....nem tudom...valaki tudja????????