Kistücsök: 2009. 02. 01.

Ha azt nézzük a 1 év,milyen kevésnek tünik,és a mi kislányunk megmutatta nekünk ,hogy mennyi minden történhet velünk ilyen kevés idő alatt is.Nem is akkor kezdődött igazán ,mikor megtudtam,hogy baba van a pocakomban.Talán nézhetem onnan is mikor megismertem a férjemet,2002.május 1-én.Túlzás és nyálas csepegés nélkül állíthatom,szerelem volt talán a másadik pillantásra mindkettőnk részéről és tart remélem még...És ,ha nem dolgoztak volna az ösztöneim annyira,ő lett volna az ,aki előhozta volna belőlem.Amikor láttam mekkora szeretet él benne a gyerekek iránt és türelem...,mikor olyan helyzetben voltunk,nem tudtam megállni,hogy ne arra gondoljak:VAjon a miénket is ennyire fogja szeretni.Hát tudja,de még mennyire!!Sose voltam a házasság nagy híve,de mivel ő elég régimódi ilyen dolgokban(előbb az esküvő ,utána a baba) 4 év után 2007 .április 27-én összeházasodtunk.Nem sokat teketóriáztunk.Akkor már nagyon vártam.Első hónapban csináltam vagy 10 tesztet.Semmi !Csak 1 csík!Tudom ez nevetségesnek tünik azoknak ,akik évekig probálkoznak.De nekem akkor nem volt az,rögtön pánikolni kezdtem.Talán ez lesz a felhő ,amit nekem rendeltek?A következő hónapban már többszöri teszt után megjelent a 2 Rohantam is azonnal a dokihoz,persze túl hamar,alig 3 hetes voltam.Azt mondta tutit csak 3 hét múlva,mert ez csak hasnyálmirigyvastagodás.Volt min szórakozni a caládtagoknak,akkor már én is nevetni tudtam magamon.Tehát hivatalosan júl.10-én jelenthettem ki ,hogy kis tündérkénk van Tündérke ,persze,mert a férjem biztosra vette ,hogy kislány,mert neki meg az volt az álma.Sose fogom elfelejteni,mikor már azt is biztosra vehettük,hogy tényleg kislány.2x is megkérdezte a dokit,hogy biztos az???Ahogy mondja:neki lánya van!!Látni kellene !Február 26-ra volt kitűzve a nagy időpont.Decemberbe megtudtuk,hogy a tulaj eladja a lakást amit béreltünk,már 5 éve,pedig az elsők között tudta meg a nagy hírt,mert nem szeretek semmit a véletlenre bízni.Pedig milyen biztosnak tünt.Soha nem zavartak az 5 év alatt,nem is jártak ide,még az árból is engedte,csak ne menjünk el,ha javítanivaló volt,szó nélkül kifizették..Aki lakott albérletbe az tudja,miyen ritka az ilyen.Megkezdődött a vesszőfutás és a gondolkodás,most mi legyen.Na ,akkor tettem olyant,amit addig még soha.Én,aki mindig megrágok mindent ezerszer.Egy hét alatt ,persze a férjemmel együtt eldöntöttük,hogy megvesszük.Kölcsönösen meggyőztük egymást,én arról,hogy fészek kell ő meg arról,hogy ez a lakás kell,nem más.Mert megéri.Február elején a miénk is lett.de annyit idegeskedtem ,majdnem megszültem,csak akkor még nem tudtam ,hogy ezek azok a fájások.Pedig a doki látta az nst-én a keményedéseket.Napi 6 magnézium.Egy bibi volt a dologban.Tudatlan voltam.Meg talán kemény is.Éreztem fájásokat ,volt,hogy 2 órát fájt egyhuzamban a hasam,feszült,meg minden.De sose voltak rendszeresek és ,ha kérdeztem is valakitől,senki nem érzett ilyeneket.Nincs is igazán gyerekes ismerősöm.Ha ,a doki kérdezte,akkor mondtam,hogy néha fáj,de panaszkodni,nyavalyogni nem szokásom.A férjem is onnan tudja,hogy valami fáj,ha hallgatok.Olyankor elhúzódok valahova.nem tudom miért ,de ha tényleg fáj valamim nem tudok beszélni,mintha megnémunék.Az egész szülés alatt 3x ordítottam,az utolsó 3 nyomásnál.Na és akkor tudtam meg,hogy a fájások amiket 2 hónapig éreztem,pont olyanok,mint jóslófájások.Jó,mi?35 hétig dolgoztam,39 hetet aig töltöttem be,a doki miútán megvizsgált,úgy döntött :Holnap szülni "fogunk".Valami nem tetszett neki,de nem mondta mi.Hiába kérdeztem,csak annyit mondott ,hogy a súlya jó,hízni kinn is tud.................................................................................................................................Hát a hízás nehezen indult.Besárgult születése után 1 órára,meg vérszegény is lett.Az én vérem 0 negatív,a férjemé A pozitiv és a Timié A negatív.Akkor csak annyit értettem meg ,hogy ÖSSZEFÉRHETETLENSÉG!!Meg azt,hogy ha vére nem tudja lebontani a sejteket ,akkor vérátömlesztés!!Tejem is 2 nap múlva lett,szopizni se akart és ha nem lett volna egy Marika nevü csecsemősnövér nem is szopizott volna egy dekát se.Neki köszönhetem a 2 hónapi szoptatást.Mások mindig megetették és hozták etetésre.De Marika nem adta fel,amikor ő volt szolgálatban,mindig segített,sokszor mindketten csuromvízesek voltunk az erőlködéstől.Szegény kicsikém,hogy ordított,nem akart szopizni az istennek se,valahogy nem is tátotta a száját,a végén meg elaludt.Az első héten mindig aludt.Amikor hazajöttünk a kórházból 7 órát aludt egy huzamban.Utána félóránként etettem,mert csak sírt.Persze,mert 10 ml után mindig aludt 20 percet.Éjjel 2 kor apa futott tápért a patikába,mert tejem semmi,Timi meg ordított torka szakadtából.Mire hazaért már édesen aludt.Egy hét múlva mentünk vissza kontrollra a vérszegénysége miatt,még kevesebb volt a súlya,mint amivel kihoztuk.A doktornő rámparancsolt,hogy mindegy mit ,de állandóan etessem.Ennél rosszabbat nem is mondhatott volna.A kirendelt doki szerint ,csak egy kicsit sárga,de minden oké,anyuka megoldja,ügyes.a kórházas doki szerint,beteg, több figyelmet igényel,még a lapunkra is ráírta.Mindkettőnek igaza volt,csak szerre ,én meg úgy éreztem szétszedtek darabokra,a melleimről nem is beszélve.Aztán a védőnőnek elpanaszoltam a bajunkat.Meg is kaptam a tanácsot:Napirend kell neki.2 -3 óránkénti etetés,pihenés a melleimnek,nekem ,neki.Na,ez már logikusabbnak tünt .Valahogy kibírtuk a közötte levő időt,fejtem magam rendszeresen.3 hetesen átaludta az éjszakát,persze ez függ a természettől is,4 hetesen,már megszokta mikor eszünk,persze,nem percre pontosan.Csak a nappalok voltak még nehezek.Valahogy úgy emlékszem 3 hónapig csak sírt,meg én is.2 hónapos volt,mikor megvettem egy könyvet,A suttogót.Probáltam az olvasottakhoz tartani magam és láss csodát,persze nem egy két nap alatt történt,hanem kb másfél hónap alatt,megtanult nappal is aludni.Talán a legfontosabb dolog amit olvastam,az egy mondat volt:a kisbabák a szokások rabjai,a "rossz szokásokat " mi öljük beléjük.A másik meg,hogy ismerd meg és probáld megkülömböztetni a sírást.Megtanultam ez idő alatt,hogy nem baj ,ha sír,és csak figyeltem és figyeltem.Néha azért visszaestem .Utána könnyebb dolgunk volt,persze van amire ,ma sem találtam megoldást.Pl a séta,ki nem állhatja a babakocsit,már az első perctől ordított ,ha beletettük.Szóval ,érdekes kezdet volt,mindenesetre.Szülés után ott álltam egy anyatejet ,4 féle tápot,sétálni,aludni nem szerető babával meg a makacs fejemmel,hogy még azért is megoldom.Aztán rájöttem ,ezt nem megoldani kell,hanem elfogadni és örülni,minden apróságnak.Mint annak,mikor 2 hónaposan megfordul,mikor 5 hónaposan felállt(igaz ,miután megtanult kúszni,már csak fürdés közben állt fel),mikor megtanult mászni,mikor megtette az első lépéseit,minden apró,kis mosolynak!!!!